Augusztus 13-17. között napközis tábort szerveztünk Tatárszentgyörgyön az immáron elkészült baptista Missziós házban. A tábor szervezői feleségem (Vig Erika) és én (Vig Miklós) voltunk.
A segítőink a faluból voltak, illetve egyes programokhoz Budapestről érkeztek barátaink (zenész, festő) akik egy-egy műhelyfoglalkozást vezettek. A gyerekeknek biztosítottunk napi kétszer étkezést (reggelit és ebédet), illetve távozásukkor uzsonnát. Hálásak vagyunk azokért a szülőkért, akik vállalták velünk ezt a hetet, és segítettek az étkeztetésben. A főzést helyben a gyülekezeti házban oldottuk meg, legfőbbképp bográcsban kint az udvaron elkészítve az egy tál étel jellegű napi menüt. A gyerekek anyukái voltak a szakácsok napi felosztásban, akik ilyen módon járultak hozzá a tábor sikeréhez.
A gyerekek a gyülekezettel kapcsolatban álló családokból jöttek, és többnyire hátrányos helyzetű gyerekek vettek részt a táborban. Néhány gyereknek az általunk szervezett táborokon kívül nem nyílik lehetősége máshol nyaralni anyagi okok miatt. Így az egyik fő szempontunk az volt, hogy a tábor megvalósításához kért önrész befizetése egy családnak se okozzon nehézséget. Tábor szervezése alatt láttuk, hogy nincs elég pénzünk a tábori költségekre, de Isten a megfelelő időben indított embereket, akik anyagiakban támogatták a tábor megvalósulását, így minden szükséges eszközt be tudtunk szerezni a tábor kezdetére. Ez bátoritó volt a számunkra, mert megtapasztalhattuk, hogy Isten ott áll mellettünk, és gondoskodik minden szükségről. Még a gyerekek szüleitől is érkezett felajánlás. Volt, aki az aznapi ebéd hozzávalóit biztosította, volt, aki uzsonnát hozott a gyerekek részére. Segítőkkel együtt naponta 35-40 főre kellett főzni. 
Az önkormányzat támogatott minket sátor biztosításával, illetve kaptunk két állandó 
segítséget a helyi Esély Szociális Szolgálat két dolgozójának személyében, akik azon a héten a táborban töltötték a munkaidejüket. Ez evangelizációs lehetőség volt nem csak a gyerekek felé, hanem azok felé a szülők és segítők felé is, akik velünk voltak ezen a héten. A hét során a táborban összesen 30 gyerek vett részt a programokon, illetve 9 segítőnk volt. A legkisebb gyerek 6 éves volt, a legnagyobb pedig 15 éves a résztvevők közül, de annak ellenére, hogy nagy korkülönbség volt, nem okozott különösebb nehézséget a gyerekek foglalkoztatása.
A tábor célkitűzése a hit és remény ébresztése volt. Első nap a témánk címe: Az élet csak ennyi? – amikor arról b
eszélgettünk, hogy hogyan telnek átlagosan a napjaink, és hogy milyen célokat tűzünk ki magunk elé. A nap fő kérdése az volt, hogy ha van Isten, aki az életet adta a számunkra, akkor mit szeretne tőünk, és milyen irányba akarja terelni az életünket. Második nap Jézusról tanultunk, és arra a kérdésre kerestük a választ, hogy „Kicsoda Jézus?” Harmadik nap a témánk Jézus halála volt, hogy „Miért halt meg Jézus?” Negyedik nap pedig arra kerestük közösen a választ, hogy „Hogyan lehet hittem?”
A négy nap folyamán érkeztek vendég előadók, akik egy-egy műhelyfoglalkozást vezettek a gyerekek részére. Olyan emberek tettek bizonyságot a gyerekeknek, akik nehéz helyzetben nevelkedtek, de a hit útjára lépve, Istenre figyelve olyan életet élnek, ami követendő példa másoknak. A célunk az volt, hogy a gyerekek 
lássanak olyan személyeket maguk előtt, akik követendő példák lehetnek a számukra, és élettörténetük reményt kelt, hogy ha nekik sikerült, akkor Isten nekik is megtudja adni álmaik megvalósulását. A gyerekek különösen nagy figyelemmel hallgatták az élettörténeteket, hogy nevelőintézetben felnevelkedett cigány gyerekekből, hogy lett festőművész, költő, igazgató, illetve egy cigánysorból érkező gyerek hogyan lesz hegedűművész. Az élettörténetek tanulsága az volt, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, és minden lehetséges annak, aki hisz.
A bizonyságtételeken túl műhelyfoglalkozásokat is tartottak a vendégeink, így a gyerekek bele kóstolhattak a zenébe, a művészetbe és a költészetbe. Ezen felül a faluból is volt olyan személy, aki műhelyfoglakozást vezetett, így a gyerekek a gyöngy fűzés művészetével is megismerkedhettek, illetve még tortát is készítettek az utolsó napon. Ezeken felül sokat játszottunk, és az önkormányzat jóvoltából egy napot fürdéssel is tölthettünk a közeli Sarlós Puszta Klub Hotel medencéjében. A tábort támogatta a Segítő Jelenlét Alapítvány is.
Tartalmas hetet töltöttünk együtt Tatárszentgyörgy első Napközis táborában. Az a vágyunk, hogy a résztvevő gyerekekkel és családjaikkal tovább tudjuk tartani a kapcsolatot, hogy az elhintett mag tovább tudjon növekedni az életekben. Ha Isten is úgy akarja és még élünk, akkor jövőre is szeretnénk Napközis tábort szervezni itt Tatárszentgyörgyön.
Vig Miklós
