Áldott legyen az Úr, hogy 2020. szeptember 12-én, a koronavírus járvány két hulláma között újra felállíthattuk még 2020 is a mobil medencét Karcagon az északi roma telepen. A bemerítésen Igei gondolatokkal a karcagi gyülekezetből Rózsa Imre, Duka Attila igehirdetők, valamint Szilágyi Endre presbiter testvérek szolgáltak. Örömünkre a roma körzetből több helyről is sokan részt vettek, még a karcagi magyar baptista gyülekezet is képviselte magát, Pintér Imre testvér által. Velünk együtt örültek, hisz a hajdúhadházi baptista roma gyülekezet dicsőítése áldott légkört teremtett Szilágyi Antal testvér vezetésével.
Három bátor fehérruhás tett bizonyságot hitéről és követte az Úr Jézust a bemerítésben.
Balogh Béláné Kanalas Éva:
„Édesanyám, mint roma asszony, aki vágyott közelebbről megismerni Istent, az 1990-es években el kezdett járni Karcagon az északi telepről a magyar baptista gyülekezetbe, ahová testvéreimmel együtt engem is rendszeresen magával vitt, ahol a gyermek bibliaórákon is részt vettünk. A Tahi táborba is éveken keresztül eljutottunk Győri Máté lelkipásztor testvér segítségével. Tehát már kislány korom óta hallhattam Isten szeretetéről és Jézus Krisztus váltságmunkájáról. 2003-ban egy sátoraljaújhelyi táborozás alkalmával szívemet kinyitottam az Úr Jézus Krisztus előtt, és befogadtam Őt a szívembe. Továbbra is vágytam Isten Igéje után és lehetőségeim szerint – mivel már az első gyermekem megszületett – bejártam a belvárosba a magyar baptista gyülekezet istentiszteleteire. Nem volt egyszerű, mivel élettársamat nem érdekelte a gyülekezeti élet. De hála az Úrnak, hogy a 2000-es évek elején a romatelepünkön elkezdődött a baptista cigánymisszió Kovács Lajos Zsigmond lelkipásztor testvér által. Ez megkönnyebbítette számomra azt, hogy rendszeresen táplálkozzak Isten Igéjével. Megértettem a bemerítés fontosságát is, és a szívemben felfakadt a vágy, hogy megkeresztelkedjek az Úr Jézus Krisztus példájára. De mivel a döntésem előtt már élettársi kapcsolatban voltam Balogh Bélával, aki komoly kölcsönt vett fel, ez akadályozta, hogy házasságot kössünk. Mivel a lelkipásztor és a vele szolgáló Szilágyi Endre testvér is úgy tanítottak, hogy életemnek ezt a részét is a bemerítés előtt kell rendezni. Dicsőség az Úrnak, három évvel ezelőtt sikerült rendeznünk minden akadályt, ami az útban volt, hogy összeházasodjunk Bélával. Hálás vagyok Istennek azért, hogy az életem elmúlt idejében, a nehéz és viharos időszakokban is Ő volt a menedékem és Belőle meríthettem erőt a Krisztus követéséhez és a családomban rám háruló feladatokhoz. Az elmúlt években részt vettem a bemerítők felkészítő alkalmain és a szívem vágya teljesült, így 2020. szeptember 12-én én is megpecsételhettem hitemet a bemerítéssel. Vágyam az, hogy hűséges legyek az Úr Jézus Krisztushoz és az Ő népéhez mindvégig.”
Balogh Nikolett:
„Hálás vagyok Istennek azért, hogy úgy nőhettem fel, mint akinek édesanyja élő hitű keresztyén, aki kislánykoromtól fogva engem is rendszeresen magával vitt a gyülekezeti alkalmakra, ahol hallottam Istenről. Így kicsi koromtól istenfélő életet éltem. Nem szerettem a világi életet, és a kortársaim világi életmódja sem csábított, a bulizások és a szórakozás, ahogyan ők éltek. Amikor egész korán megértettem, hogy mit tett Jézus Krisztus értem nem volt kérdés számomra, hogy szeretnék az Ő követője lenni. Barátaimnak és osztálytársaimnak is elmondtam döntésemet, amiért ők gyakran kigúnyoltak és kinevettek. De engem ez nem érdekelt, mert ezek elszenvedéséhez Isten adott erőt nekem. Elmondtam nekik, hogy én nem haragszok rájuk, és hogy Isten őket is szereti. Bizonyságot tettem feléjük azzal, hogy készséggel segítettem nekik, bármire megkértek, főleg az iskolai leckék elkészítéséhez. Én az időmet inkább a tanulásra szántam, mint szórakozásra és így az iskolában is jó eredményt értem el. A tanulás mellett kitartóan részt vettem az elmúlt egy évben a törekvők bemerítésre való felkészítő alkalmain. Nagy öröm volt számomra, amikor tudomásomra jutott, hogy gyülekezetünkben is lesz bemerítkezés. Nagyon izgultam, amikor a gyülekezet előtt volt a meghallgatásom és a keresztségre való felvétel. De hála Istennek, hogy mindenki örömmel fogadta kérésemet, de az külön kiváltság volt, hogy édesanyámmal együtt készülhettünk a bemerítésre és a fehér ruhát felvenni. És Istennek legyen hála, eljött a várva várt pillanat, hogy bemerítkezzek én is. Az örömteli esemény után eldöntöttem, hogy a bemerítésemnek nagy ajándékát, a Bibliát egy év alatt ki fogom olvasni, amihez hiszem, hogy Isten ad kitartást, valamint az Úr Jézus követéséhez is.”
Kanalas Debóra Klaudia:
„Keresztyén családban nőttem fel. Édesanyámtól tudom, hogy már amikor az anyaméhében hordozott megragadott minden alkalmat, hogy hallgassa az Úr beszédét, és hogy dicsőítse Őt. Így magzatként én is hallhattam és átélhettem édesanyám szíve alatt az Úr jelenlétét. Mivel édesanyám számára a legfontosabb volt az Úrral való kapcsolata és a gyülekezeti élet fontossága is, születésem után fontosnak tartotta, hogy odaszánjon az Úrnak. Ahogy cseperedtem rendszeresen magával vitt a gyülekezeti alkalmakra, ahol én is az Ige jelenlétében lehettem. Az iskolában is már gyermekségemtől kezdve egy pluszt jelentett, hogy a hittanórákon is részt vehettem. Így a hallott Ige hitet fakasztott szívemben, és egész fiatalon elfogadtam Jézus Krisztus áldozatát saját életemre és a Krisztus szerelme betöltötte a szívemet. Ezért nagyon vágytam minden héten részt venni édesanyámmal, nagymamámmal és a többi családtagokkal a gyülekezeti alkalmakon. Szerettem a gyülekezetben az énekeket és a dicsőítést is. Ezek az Istentiszteletek nagy nyomott hagytak a lelki életemben, és az alkalmakról mindig feltöltődve mentem haza, ami segített abban, hogy ne sodorjon el a világ csábítása. Édesapám, aki még nem tartozik a gyülekezethez, de szívesen el-eljön velünk az istentiszteletekre, soha nem akadályozott a Krisztus követésében, sőt inkább támogatott, mivel örült annak, hogy nem élek kicsapongó életet. Én inkább a tanulásra szántam magam, és ezért ösztöndíjat és kitüntetéseket is kaptam. Amikor évekkel ezelőtt a gyülekezetünkben részt vettem a bemerítési alkalmakon, és a végén felhívás volt, eldőlt a szívemben, hogy én is be fogok merítkezni. Döntésemet közöltem a szüleimmel és a lelkipásztorunkkal is, de ők úgy látták, hogy fiatalságomra tekintettel még várjak erre. Ez a vágyam továbbra is megmaradt. Minden lehetőséget megragadtam, hogy az Úr közelségében legyek, ezért kitartással részt vettem az elmúlt év törekvők alkalmain is, készülve a bemerítésre. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a Baptista Egyház által szervezett, augusztus 18-22. között részt vehettem egy cigány ifjúsági táborban. Számomra nagyon építőek voltak az előadások és a programok, a csoportos beszélgetések és a dicsőítő szolgálatok a debreceni Dorcasban, ahol örömömre az országból sok résztvevő cigány és nem cigány fiatallal megismerkedhettem és baráti kapcsolat alakult ki. E táborban még inkább megerősödött szívemben, hogy Krisztus népéhez szeretnék tartozni és a már tervben lévő karcagi bemerítésen kész vagyok megpecsételni hitemet a bemerítéssel. A lelkipásztor testvér és a gyülekezet is a bemerítési felvételemen hozzájárultak kérésemhez. Ahogyan a bemerítési Igémet is kaptam: „Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, énmegsegítelek!” (Ézs. 41:13) hiszem, hogy az Úr nem hagy el, vezetni fogja életem minden útját és megsegít, hogy mindvégig kitartsak én is Őmellette.”
A fehérruhások bizonyságtétele után a bemerítés szolgálatát a körzet lelkipásztora, Kovács Lajos Zsigmond testvér végezte.
A bemerítés örömteli hangulatban telt el, az újonnan bemerített testvérnőket bemerítési emléklappal és ajándék Bibliával ajándékozta meg a Misszió, amelyet Lakatos László testvér adott át részükre. Ezután sokan köszöntötték őket egy-egy Igeverssel, jókívánsággal, elhalmozva őket virágcsokrokkal is. Az ünnepséget a gyülekezet közös ebéddel fejezte be, közben pedig dicsőítettük azt, aki méltó minden dicséretre, hisz megváltott bennünket az Ő élete árán.
