A cigánymisszió olyan, mint hullámvasúton ülni, úgy, hogy közben nem vagy bekötve. Aki beszáll, vállalja a kockázatát annak, hogy bármikor kirepülhet és akár meg is sérülhet, de természetesen jelen van a sok öröm, a felszabadult és őszinte légkör is. Mégis vannak, akik vállalják a kockázatot, és nem vakmerőségből, hanem azért, mert van egy valós személy mögöttük, aki beszállásra hívta őket.
A cigánymisszió az én történetemben személyesen velem kezdődött, amikor Jézus rám talált, és én beengedtem az életembe, hogy kezdjen velem valamit. Jézus Krisztus nem ódzkodott beszállni életem hullámvasútjába. Azóta a meredek lejtők és kanyarok kiegyenesedtek életemben, ami annak köszönhető, hogy ő sosem adta fel és nem szállt ki a legmeredekebb kanyarokban sem.
Hiszem, hogy így van ez a cigány nép sorsát tekintve is. Bár hullámvasút az egész történelmünk, Isten mégsem szállt ki belőle, és azt ígéri, amit Ezsaiás próféta könyvének 45. fejezetének 2. versében olvashatunk: „Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem.”
Hálás vagyok, hogy a szolgálatban is megtapasztalhatom, hogy Jézus Krisztus a legelkötelezettebb a cigánymisszióban, és ő az, aki előttünk jár. Habár bukdácsolunk, tévedünk, rossz irányba megyünk, elfáradunk, feladjuk, de ő akkor is kitart és folytatja az emberekben elkezdett munkáját.
Az egyik legfőbb hálám a misszióban, hogy ebben az évben találkozhattam olyan cigány fiatalokkal, akik szeretnének a missziómunkába bekapcsolódni és kortársaikat Jézushoz vezetni. Augusztusban, Debrecen mellett együtt tölthettünk öt napot egy fiatalokból álló csapattal, akik a jövő nemzedéke lesznek a hit továbbadásában. A legmaradandóbb élményem erről a néhány napról az őszinte légkör, amit a Szentlélek munkált ki ott közöttünk. Egy színes szolgáló csapat állt össze erre a néhány napra, és Isten indított néhány fiatalt a Magyar Baptista Gyülekezetekből is, hogy ismerjék meg testközelből a cigánymissziót. Bár kevés időt töltöttünk együtt, de a végére mindenki egy családnak érezte a közösséget. Szeretnék munkatársa lenni ennek a csapatnak, és látni, ahogy Isten felemeli őket és a cigány népet. Vágyom arra, hogy még átélhessünk hasonló közös alkalmakat, ahol új életek kezdődnek el. A tábor végén tíz fiatal adta át életét Krisztusnak. Imádkoznunk kell azért, hogy a cigány fiatalok már ne a hiábavaló életmódot, rossz hagyományokat és példát kövessék, hanem Krisztust, és legyenek hithősökké, jó példákká az egész világ előtt. Továbbá feladatunk, hogy a magyar és cigány gyülekezeteket, fiatalokat közelítsük egymáshoz, hogy megtapasztalják, Krisztusban egyek vagyunk.
Tatárszentgyörgyön is nagy hangsúlyt fordítottunk a fiatalok és gyerekek között végzett szolgálatokra és a baptista cigánymissziós gyülekezeteinél is ez látható. Majdnem minden gyülekezetben megszerveztek napközis táborokat, és több helyen tartanak rendszeres ifi- és gyerekalkalmakat, ahol növekedni tudnak a hitben. Szeretném, ha a gyülekezeteink fiataljainak a továbbiakban lenne egy rendszeres találkozási lehetőségük, ahol együtt tudunk felbátorodni, megerősödni és felkészülni a szolgálatra. Csak úgy lehet jövője a cigánymissziónak, ha lesznek elkötelezett, szolgálatra felkészített fiatalok.
Hálás vagyok továbbá azért, hogy már jelenleg is van néhány olyan elhívott szolgálattevő, akik ezekkel a gyerekekkel, fiatalokkal rendszeresen foglalkoznak. A szolgálatomban szeptember 26-án én is jelentőségteljes állomáshoz érkeztem, lelkésszé avattak. Alázattal, szeretetben, Istenhez való hűségben akarom végezni tovább szolgálatomat Tatárszentgyörgyön és a baptista egyházban, különös tekintettel a cigánymisszióra. A missziós mező nagy, a munkás kevés, és várom, hogy még sokan meghallják Isten elhívását és engedelmeskedjenek neki.
Vig Miklós
