40 gyermek, hét tanító, négy szakács és hat fiatal segítő a vajai táborban

Nagy áldás volt ebben az évben is az ottalvós gyerektáborunkon. Július 2-6 között töltöttünk együtt öt napot, a Vásárosnamény Evelin Villaparkban.

Első alkalommal Dávid felkenetését olvastuk, és róla beszélgettünk: „Ne nézd az ő külsöjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember, mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (I Sám 16,7). Góliát legyőzése volt a téma, amely arra mutatott rá, hogy Istennel minden lehetséges. Isten nevében, segítségével a legkisebb is győzhet. Mondhatjuk úgy is, Dávid nagy szerepet töltött be Izrael népének életében az engedelmességével.

Jonatán és Dávid barátságáról is tanulhattak a gyerekek. A barátság nagyon fontos szerep az emberi életben. Jonatán áldozatot hozott a barátjáért. De megtanultuk azt is, hogy ami legjobb barátunk Jézus Krisztus, és rajta keresztül nekünk is azoknak kell lennünk egymással. 

A sok játékkal rajzokkal és bibliai történetek eljátszásával mélyítettük el. A délutáni programok is igen változatosak voltak és sok élménnyel szolgáltak. A napi tevékenységek: bibliatanulmányozás, éneklés, és sok-sok játszás, vetélkedők, de kreatív szabadfoglalkozás is. Nagy élmény volt a gyerekek számára, hogy ott aludhattak, és nem kellett haza menniük. Nagyon élvezték a gyerekek a jurta sátrat. Voltak, akik nem a sátort választották, így nekik volt lehetőségük szobában aludni. Élményt adott mindnyájunk számára megtanulni együtt utazni, cselekedni, a gyerekeknek egymásra odafigyelni, egymást segíteni, együtt örvendezni, együtt valahova elmenni, engedelmeskedni. 

Gyerekeink főzhettek és nagyon élvezték, hogy a „Győztes” és „Bátor” csapat megmutathatta tehetségét a főzésben és nagyon ügyesek voltak. A tábortűz és szalonnasütés sem maradt el, amit a tűzköré ülve nézhettek a gyerekek és közben beszélgettünk és énekeltünk.

Pénteken indultunk haza. A tábor után a szülők és gyülekezet előtt a gyermekek a tábori beszámoló után, elénekelték a hét énekét ,,Látok sok új Dávidot…”, és aranymondásokat, jeleneteket is eljátszották. 10 kislány és két fiú felállással megvallották a szülők elött, hogy befogadták a szívükbe az Úr Jézust.

Volt néhány gyerek, akik először táboroztak velünk. A kisebbek részéről megvolt a vágy haza, az édesanyához, de amikor hazaérkeztünk, a kérdés, hogy mikor megyünk megint, azt jelezte számunkra, hogy jól érezték magukat. Fáradtan, de szellemiekben, lelkeikben meggazdagodva érkeztünk haza, új reményekkel, tervekkel, megfogalmazva azt, hogy mai erőszakos, eldurvult világunkban nagy szükség van gyülekezeti táborokra.

Mindenért egyedül Istené a dicsőség!

Pósch Ferencné Gyöngyi