A jövő mindig érdekelte az embert – saját jövője, családjáé, településéé, hazájáé, népéé és az egész emberiségé. Különböző módok álltak és állnak rendelkezésre ezen kíváncsiság kielégítésére a hamis jóslástól a bizonytalan szociológián át az igaz próféciákig és az örökérvényű jézusi szóig.
Külön témakör, hogy egyénileg, vagy közösségileg milyen feladatok adódnak a látás megvalósulásának eléréséhez, a váradalom beteljesüléséig. A protestáns összefogásban kiadott Tükör 2018. 5. évfolyamának, 6. számában keresztény cigány testvéreknek teremtettünk teret annak megfogalmazására, hogy miként látják ők a cigányság jövőjét.
A cigányság jövője Jézus Krisztusban van
– interjú Varga Barnabással
A Megváltó Jézus Krisztussal való találkozás a legmélyebben lévő embert is felemeli. „Én sem voltam jobb a Deákné vásznánál” − vállalja őszintén magáról munkatársunk, Varga Barnabás Porcsalmáról. Valamikor az ő életében is meghatározóak voltak a káros szenvedélyek, mint az alkohol és a cigaretta. Indulatos emberként nehezen tudott megbocsátani másoknak vélt vagy valós sérelmekért egyaránt. A sok alkohol nagyon agresszívvé tette, néha még a verekedés is előfordult, akár családon belül is. De miközben betegségek sorozata támadta meg, a korábban elutasított bizonyságtételek Jézusról Isten felé fordították testileg, lelkileg, szellemileg leépült személyét. Ma már családjával együtt szolgálnak az evangéliummal cigányok és nem cigányok felé. Ahogyan ő esélyt kapott Jézus Krisztusban, úgy a cigányság egészének jövőjét is az Úr Jézusban látja.
− Feleségemmel együtt 1991 óta köteleztük el magunkat arra, hogy szolgáljuk az Urat, és hogy szolgáljunk az emberek felé az evangéliummal. Az életem célja az lett, hogy hirdessem az evangéliumot az embereknek és tanítsam őket Isten Igéjére. Megtérésem után − mint Pál apostol is mondta a Filippi 3,7-8-ban − kárnak és szemétnek ítéltem a Krisztus nélküli életemet. A gondolkodásmódom megváltozott, megfordult, egy jobb irányt vettem, és ráléptem a Krisztus útjára. Az Úr Jézus megszabadított a káros szenvedélyektől, az agresszivitástól, lecsendesített és alázatos emberré tett. – mesél élete változásáról Barnabás, amely egész jövőképét meghatározta, mint ahogy meghatározó lehet minden ember számára.
− Amikor elkezdődött Porcsalmán Isten munkája, akkor cigányok, magyarok vegyesen tértek meg. Feleségemmel mi is vegyes házasságban élünk, hiszen a feleségem nem cigány. Egymás nehézségeit megértve segíteni tudunk cigányoknak és magyaroknak egyaránt. Célunk, hogy mind a két nemzetséget kibékítsük az Istennel és egymással is, mert a megbékéltetés szolgálatát vettük Istentől (2Kor 5,18). Láthatjuk, hogy Krisztusban élhetünk békességben egymást megértve a származástól függetlenül (Ef 2,14-16). Krisztus lerontotta a közbevetett választófalakat, amelyeket az ördög felépített. A Gal 3,28 azt mondja, hogy: „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; (tőlem: nincs cigány, sem magyar) mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” Mi egyforma arányban szerveztünk evangelizációt mind a telepen, mind pedig bent a faluban. Természetesen nagyon sokat forgolódunk cigányok között, hogy hirdessük az evangéliumot, és bekapcsolódtunk a Magyarországi Baptista Egyház Cigánymissziójába is. Az általános iskolában is a sérült gyerekek fejlesztésére hívott el az Úr, ahol jóval nagyobb arányban vannak cigánygyerekek.
− Mit gondolsz, milyen hatással lehet az evangélium a cigányság, a cigány nép egészére?
− Az evangélium az egész cigányság esélye. Ez az esély meg van adva a Krisztusban, hisz Márk 10,27 mondja, hogy „…mert az Istennél minden lehetséges.” Az evangélium mindig nagy hatással volt az emberek életére, főleg azokéra, akik jól válaszoltak Isten megkeresésére, hívására, és megtértek Jézushoz. Az egy másik dolog, hogy az ördög is munkálkodik még ezen a jelenlegi világon, és az a terve, hogy az emberek ne tudjanak megtérni Istenhez. Nekem az a meglátásom, hogy végeznünk kell azt a szolgálatot, amire elhívott az Isten, hogy kitartóan, elkötelezetten hirdessük az evangéliumot a cigányság körében és imádkozzunk értük, Isten pedig gondoskodik az ő megtérésükről. Ez nem megy egyik napról a másikra, mert a Mt 9,37b azt mondja, hogy „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” Imádkoznunk kell még több munkásért ebbe az aratásba.
− Sokat hangoztatjuk az integráció és felzárkóztatás létfontosságát. Te miben látod erre a megoldást? És mi lehet az igazi cél a cigányság esetében?
− Természetesen a legfontosabb, az igazi cél a cigányság életében, hogy megtérjenek Jézushoz, krisztusi életet éljenek és tanulmányozzák Isten Igéjét. Az integrációhoz és a felzárkóztatáshoz mindkét félre egyenlőképpen szükség van. Véleményem szerint az integráció alapja a szocializáció, a többségi társadalomnak pedig inkluzívnak, befogadónak kellene lennie, nem pedig elutasítónak és kitaszítónak. A társadalomnak biztosítani kellene az emberek különbözőségének elfogadását és megbecsülését, és ezen keresztül az esélyegyenlőség biztosítását, ami per pillanat nem jellemző. Ezen kellene mindannyiunknak dolgozni, keresztényeknek, nem keresztényeknek, cigányoknak és nem cigányoknak, helyi és országos szintű vezetőinknek egyaránt, hogy jól és békességben meg tudjunk egymás mellett élni, egymást kölcsönösen tisztelve és elfogadva. Ezzel párhuzamosan fel kell számolni a funkcionális, vagy a teljes analfabetizmust. Egyre több cigánygyermek tanul tovább, szereznek megbecsült szakmákat, egyre növekszik a főiskolát végzettek száma is. Esti iskolákba is járnak cigány felnőttek, hogy megszerezzék a 8 általánost, sőt már szakmákat is tanulnak és leérettségiznek. Hála az Úrnak, egyre többen dolgoznak állandó munkahelyeken. A vállalkozóknál is bejelentve dolgoznak. A tanult cigány fiataljaink viszont vissza kell, hogy jöjjenek a környezetükbe, példát mutatva, tanítva a felnövekvő cigány nemzedéket. Ezenkívül be is kell épüljenek Magyarország vérkeringésébe, mint teljes értékű állampolgárok.
− Keresztényként milyen jövőt látsz a cigányság számára?
− Én, pozitívan látom a cigányság jövőjét. Azért, mert egyre több cigány átadja az életét Jézusnak, megváltoznak, és a többségi társadalom számára is példaértékű, szent és követendő életvitelt élnek, és fognak élni. Nagyon sokan beépülnek a helyi gyülekezetekbe, teljes odaadással és elkötelezettséggel fogják szolgálni az Urat, és a közösségekben is megtalálják a szolgálatukat. Életek és közösségek változnak meg. A leírtak mind az Úr Jézust dicsőítik, hála neki mindenért!
Patkás Rita
