Durkó István előadása elhangzott 2018. április 7-én, a Debrecenben megtartott Országos Baptista Cigánymissziós Napon
Fontos és egyre fontosabb a cigánymisszió az egyházunkban. 
A bűnbeesés óta mindig voltak és lesznek olyan emberek, akiknek jobb az életük, és olyanok, akiknek nehezebb és rosszabb az életük. Vagy az általa elkövetett bűnök, hibák miatt, vagy pedig rajta kívül álló okok miatt. Isten előtt egyformák vagyunk, de az emberi sorsok, az emberek életének minősége nagyon különböző lehet. Erről szól az alap történet…Alapigénk az 1 Mózes 21-ben olvasható: „Az Örökkévaló megáldotta Sárát, és beteljesítette, amit neki ígért. Sára tehát áldott állapotba került, és fiút szült Ábrahámnak — annak ellenére, hogy Ábrahám már idős volt — éppen abban az időben, amelyet az Örökkévaló előre megmondott. Ábrahám Izsáknak nevezte a fiát, akit Sára szült neki. Amikor Izsák nyolc napos lett, Ábrahám körülmetélte a fiát, ahogy azt Isten korábban megparancsolta. Amikor Izsák született, Ábrahám száz éves volt. Sára ezt mondta: „Nézzétek, milyen nagy örömöt szerzett nekem Isten! Aki csak hallja, velem együtt nevet! Ugyan ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még csecsemőt fog szoptatni? S nézzétek! Fiút szültem neki vénségére!” A kisgyermek pedig növekedett, s amikor eljött az ideje, az anyja már nem szoptatta tovább. Ekkor Ábrahám nagy vendégséget szerzett, és megünnepelték, hogy Sára elválasztotta Izsákot. Sára látta, amint Ábrahám másik fia — akit az egyiptomi Hágár szült — játszik Izsákkal. Akkor Sára Ábrahámhoz ment, és ezt kérte: „Kérlek, küldd el innen ezt a szolgálót és a fiát! Ne örököljön az ő fia az én fiammal együtt!” Ez azonban nagyon nehezére esett Ábrahámnak, a fia, Izmáel miatt. Akkor Isten megszólította: „Ábrahám, ne gondold, hogy ez valami rosszat jelent, és ne aggódj a fiad és a szolgáló miatt! Tedd meg mindazt, amit Sára kért tőled, mert az utódaidra vonatkozó ígéreteim Izsák által fognak beteljesedni! Azonban a szolgáló fiának utódait is nemzetté szaporítom. Hiszen ő is a te fiad!” Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, készített útra való ételt és víztömlőt. A csomagot fölsegítette Hágár vállára. Azután végleg elküldte a fiával, Izmáellel együtt. Hágár útnak indult, és Beérseba pusztájában bolyongott. Amikor kifogyott a víz a tömlőből, lefektette Izmáelt egy bokor árnyékába, maga pedig egy nyíllövésnyi távolságra odébb ment. Azt gondolta: „Nem bírom végignézni, hogy hal szomjan a fiam!” — és keserves sírásra fakadt. De Isten meghallotta a gyermek sírását, és Isten angyala kiáltott az égből Hágárnak: „Miért sírsz, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a gyermek sírását! Kelj csak föl, fogd kézen a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy nemzetté teszem őt!” Ekkor Isten megnyitotta Hágár szemét, aki észrevett egy forrást a közelben, odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiát. Isten továbbra is gondot viselt Izmáelre, aki felnőtt a pusztában, megtanult az íjjal bánni, és vadász lett. Párán vidékén tanyázott a pusztaságban, és amikor eljött az ideje, anyja Egyiptomból hozott neki feleséget. Történt egyszer, hogy Abímelek és Píkól, a sereg vezére felkeresték Ábrahámot. Ezt mondta neki Abímelek: „Ábrahám, látjuk, hogy Isten van veled mindenben, amit teszel. Esküdj meg Istenre, hogy soha nem ártasz nekem vagy utódaimnak, hanem ugyanolyan hűséggel leszel irántam és népem iránt — akik között jövevényként laksz —, mint ahogyan én bántam veled!” Ábrahám ezt válaszolta: „Megesküszöm, hogy úgy lesz!” Azután szemrehányást tett Abímeleknek, hogy annak pásztorai erőszakkal elfoglaltak egy kutat, amely Ábrahámé volt. Abímelek így védekezett: „Nem tudtam róla! Te sem mondtad eddig, most hallottam erről először. Nem tudom, melyik szolgám tehetett ilyet!” Akkor Ábrahám juhokat, kecskéket és marhákat ajándékozott Abímeleknek, és szövetséget kötöttek egymással. Majd Ábrahám különválasztott a nyájából hét fiatal nőstény juhot. Abímelek pedig megkérdezte: „Miért választottad külön ezeket? Mit jelent ez?” „Fogadd el tőlem ezt a hét juhot annak bizonyítékául, hogy én ástam azt a kutat!” — felelte Ábrahám. Ezért hívják azt a helyet mindmáig Beérsebának — mert ott kötöttek szövetséget, és esküvel erősítették meg. Azután Abímelek és Píkól, a sereg vezére visszatért a filiszteusok földjére. Ábrahám egy tamariszkuszfát ültetett Beérsebában, és imádta az Örökkévalót, az Örök Istent. Ezután még hosszú ideig tartózkodott a filiszteusok földjén.”
Amikor a cigány emberekről és a cigánymisszióról beszélünk, azt kell látnunk, hogy nagyon sok olyan cigány ember van, aki a saját hibája miatt, vagy rajta kívül álló okokból sanyarú, nehéz életet kell éljen. A társadalom kivetettjei lesznek: éljetek, ahogy tudtok… Elutasított életet élnek. Nagyon sok cigány családban átélik Hágárhoz hasonlóan, hogy felteszik a kérdést: itt fog meghalni a fiam és én nem tudok neki segíteni. Az én fiam miért nem érdemli meg azt, amit a másik is megérdemel?! Miért nincs egyenlőség?! Kialakulhatnak kilátástalan helyzetek.
Az ilyen nehéz sorsú, elutasított embereknek Isten az istene. Isten nem mond le azokról, akik szegénységben, elutasítottságban élnek. Isten nem mond le azokról a gyerekekről, akiknek az apja elküldi őket a pusztába, akik nem kaphatják meg azt, amit mások megkapnak. Amikor valaki hosszú távon átéli ezt a szeretetlenséget, elvetettséget, nagyon sokszor összenő az ember személyiségével. Mindenféle negatív jelzővel illetik saját magát, azért mert úgy gondolja, hogy a sorsa és élete ugyanaz. Isten szemében ugyanolyan értékes ember, de sokkal lejjebb értékeli magát, elutasítottnak érzi magát. Ha szeretnénk ezen változtatni, és az a célunk, hogy a cigány emberek felé vigyük az evangéliumot, hogy megtapasztalhassák Isten áldását, akkor ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell.
Nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy aki átéli az elutasítottságot, a szeretetlenséget, úgy érzi, hogy őt még Isten sem fogadja el. Sokak lelkében, szellemében felnő az elutasítottság fája és ez a fa termi a rossz gyümölcsöket, a bűnöket (harag, irigység, önzés, keserűség, aggódás, hazugság, paráznaság, lopás, káros szenvedélyek stb.). Vannak jó gyümölcsök is az életében, hisz sok mindent szeret is. Ugyanakkor ez a fa termi a rossz gyümölcsöket. Pedig a bűnt meg kell bánni, el kell hagyni.
Azoknál az embereknél, akik átélik az elutasítottságot, a fa táplálkozik vékony és vastag gyökerekből. Ha egy fa rossz gyümölcsöket terem, nem elég a rossz gyümölcsöt leszedni, még nem oldottuk meg a problémát, a gyökerénél kell kezelni.
A rossz gyümölcsöket tápláló három főgyökér
A kivetett és elutasított életű embereknél kialakul három fő gyökér és az a három főgyökér táplálja a rossz gyümölcsöket. Az egyik fő gyökér a lázadás gyökere. Az elutasított emberek el kezdenek lázadni az ellen a helyzet ellen, amibe belekényszerültek, vagy belekényszerítette őket az élet. Megjelennek azok a gyümölcsök, amikor is elveszem, amit jogosan magamnak gondolok. Jönnek a lázadásból fakadó bűnök. „Imádkoztam és nem hallgatta meg az Isten, akkor megnézem, hátha segít az okkultizmus.”
Másik ilyen gyökér, terület az önvád, az önelutasítás. Ők pihennek egy kicsit a lázadásból, és elkezdik saját magukat okolni a helyzetükért, még akkor is, ha nem tehet erről. Ezek az emberek kevesebbnek gondolják magukat a többieknél. „Én csak cigány vagyok…” „Én csak magyar vagyok…” „Én nem vagyok olyan értékes, mint a másik…” Ha Isten elfelejtkezett rólam és nem áld meg engem, biztosan oka van erre. Utálom magam, mert Isten sem szeret engem. Ez az önvádaskodás előjön, a gyökér gyümölcse pedig az önsajnálat, amely folyamatosan lehúzó örvény. Az önsajnálat még soha senkinek nem segített, de minden esetben tönkre teszi az embert.
A harmadik nagy gyökér az elutasítottság. Az önelutasítók között vannak olyanok, akik azért vetik el az életüket, drogoznak vagy kezdenek el nagyon kemény bűnökbe belekeveredni, mert úgy érzik nincs semminek értelme és nekik már mindegy. Elutasítja saját magát is. Ezek azután el kezdenek keveredni. Mindegyik szállítja a maga táplálékát, amiből következnek a bűnök és a nehézségek. Lehetne ezt tovább bontani… Van olyan gyökér is, amikor valaki önvédelmező módon nem akar kapcsolatot építeni azoknál, akik nála okosabbak, jobb módúak, sikeresebbek, ne hogy kiderüljön a saját szerencsétlensége. Az ember bezárkózik, elfogadja a telepi életet, nehogy kiderüljön, ki is ő valójában. A telepen viszont elfogadott.
Amikor arról beszélünk, hogy szükség van arra, hogy a cigány embereket elérjük az evangéliummal, mint mindenkinek, akkor a megoldásban arról kell beszélni, hogy a bűnök megvallása és elhagyása után, gyökérkezelésre van szükség. Ha megszüntetjük a gyökereket, sok bűn már nem fog működni.
Arra hívlak benneteket, hogy gondoljuk át az elutasítottságot. Meg lehet ebből szabadulni? Ha valaki 40, 50, 70 éves, és úgy élte végig az életét, hogy elutasított gondolkodásmódban, lelkületben élte az életét, el lehet egyszerűen engedni?! De hogyan?
Az egész világtörténelemben, Ádámtól és Évától a ma emberéig van egy valaki, aki a legelutasítottabb ember volt az egész földön: Ő Jézus Krisztus. Gondoljunk csak Jézus Krisztus életére… Amikor Jézus megszületett nem volt hely számára, azután meg akarják ölni, menekülnie kell egy idegen országba, mert üldözik. Amikor Jézus felnő és elkezdi a szolgálatát betölteni, a saját népe, a saját családja, a vallási vezetők elutasítják. Amikor Jézus ott van a kereszten elítélten, bűntelenül, és azt mondja: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem… Még a Mindenható Isten, az Atya elfordul Jézustól, mert a világ minden szennye, mocska, minden feketeség Jézusra terhelődik. Ez az, amit csak Jézus él át, soha senki más nem fogja. Mégis Jézus azután azt mondja: Atyám, a Te kezedbe teszem le az életemet… Leteszi, meghal, eltemetik, és minden bűnt, minden mocskot, minden átkot, a bűn minden következményét beleviszi a halálba, majd dicsőségesen feltámad.
Le van győzve a bűn, a halál, az elutasítottság. Ezért igaz, hogy bármilyen régóta van az életünkben az elutasítottság, le lehet tenni. Két dolgot kell tenni: amikor fölismerem a problémát, el kezdek imádkozni a szabadulásért, és aztán újra és újra és újra, az életed minden napján imádkozni, hogy „én most már nem ebben élek, mert engem Isten szeret”. Ez nem egy automatikus dolog! Küzdeni kell, mert az ördög újból és újból vissza akarja hozni és bele akar kényszeríteni az elutasítottságba. Isten viszont azt mondja, segít, gondoskodik rólam, mint ahogy Hágárról gondoskodott a legkilátástalanabb helyzetben. Legyen ez a mai nap a szabadulás napja!
Ez a látás! Meg kell szabaduljunk az ördög munkájától, és fogadjuk el Istent!
A Romák Világnapja alkalmából megfogalmazzuk a küldetésünket is, hogy együtt tudjunk tovább menni.
1. Emelje fel Isten őket minden olyan dologból, amelyben úgy érzik, el vannak nyomva, vagy másképp nincs esélyük.
2. A magyar embereket Isten használja föl, hogy a cigány emberek felé áldások legyenek, sokkal nagyobb mértékben mint eddig. Amikor arról beszélünk, hogy a magyar embereknek felelőssége van, akkor ne csak szolgáljanak, hanem szeretve szolgáljanak. Szeressük egymást!
Küldetésünk: 3. Mivel Isten fölemeli a cigány embereket, ezért a cigány emberek szolgálnak a magyar emberek felé. Hiszek abban, hogy a magyar emberek tudnak szolgálni a cigány emberek felé, és abban is hiszek, hogy a cigány embereknek Isten sok értéket adott, és tudnak szolgálni a magyar emberek felé. Ezt szeretnénk képviselni.
Fogjunk össze minden területen, fogjuk egymás kezét, támogassuk, segítsük egymást!
A Biblia azt mondja, nincs zsidó, meg görög…, Krisztusban egyek vagyunk.
