A misszióban szolgálva sokszor találkozunk nehéz, talán kétségbeejtő helyzettel, melynek megoldásában tanácstalanok vagyunk. Szeretnénk néhány tapasztalt kereztyén munkatárs tanácsával segíteni a szolgálni akarókat mindennapi munkájuk során. Elsőként az oktatásban jelentkező problémákra hoztunk néhány javaslatot Varga Barnabás, cigány száramazású keresztyén gyógypedagógus kollégánktól.
Lehet egy másik életem
Témám kifejtésében saját életpéldáimat fogom leírni, és ez egyben lehet motiváció is a felnövekvő cigánygyerekeknek, akik így erőt meríthetnek arra, hogy nekik is lehet egy jobb életük, mint ahogyan nekem is lett cigány emberként Krisztusban. Elsősorban a szocializáció színtereivel fogok jobban foglalkozni és természetesen megoldásokat is szeretnék javasolni a felvetett dilemmákra. Én a cigányságról, mint egy népcsoportról írok, de természetesen kivételek mindig vannak, a leírtak nem általános érvényűek!
Isten hívó szavára lettem tanító, gyógypedagógus és teológus azért, hogy a felnövekvő cigány nemzedéket „ne nyomják el, ne az öklelés jusson nekik, ne a zavaros vizet igyák és ne az összetapodott eledel jusson nekik”. (Ez 34,17-31). 
Isten azért állított tanárnak, hogy rajtam keresztül kiáradjon Isten kegyelme, szeretete és áldása a cigány népre is.
Először is tisztázzuk a szocializáció fogalmát: „folyamat, mely által az egyének olyan tudásra, képességekre és állapotokra tesznek szert, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy a különböző csoportoknak és a társadalomnak többé- kevésbé hasznos tagjává váljanak”. (Brim 1966) Tehát a szocializáció nem más, mint a társadalom életébe való hatékony, aktív részvételhez szükséges szabályok, normák, magatartási formák elsajátítása és alkalmazása. A szocializáció színterei a család, óvoda, iskola, kortárscsoportok, egyéb csoportok: lakóközösség, munkahely, egyházi közösségek stb.
Lássuk a legfontosabb területeket a felnövekvő cigánygyerekek teljes társadalmi beilleszkedése érdekében.
1.Családi szocializáció
1.1. Szülő-gyermek kapcsolat:
A család a szocializáció első színtere. A mi esetünkben a család általában nem közvetíti az óvodai, iskolai és társadalmi normákat és nem tud hozzá illeszkedni, mivel nem is ismerik és nem is akarják megismerni. A gyerek manipulál, a gyerek akarata érvényesül, amit a szülő el is fogad. A család az, amely közvetíti a mindenkori elvárásokat a gyerek felé, elsődleges közvetítő az anya. Mivel a fiatalok hamar párkapcsolatot létesítenek (14-15 évesen), ezért az anyai szerepet a nagymama veszi át, így ő lesz az elsőszámú közvetítő. A gyerek mondja meg a „tutit”, amit a gyerek mond, az szent, az van. A szülők nem ülnek le a gyerek mellé, hogy megkérdezzék, mi történt az iskolában, mit tanultatok, mi volt a házi feladat, nem nézik meg az érdemjegyeiket.
Ezt a normát kellene felcserélni. Értelmesen eltöltött időt kellene szánni a gyerekekre, főleg a családfőnek, az apának. Elsődleges megoldás a családban a gyerek felé a szülői kontroll és a számonkérés. A nevelési szokásokat lehet pozitív irányba változtatni, ezt lehet tanulni szakemberektől a többségi társadalom tagjaitól is, gondolok itt elsősorban a „Biztos kezdet gyerek házak” tevékenységeire.
1.2. Családtervezés:
A cigány családoknál nincs tervezés, spontán élnek egyik napról a másikra. Ebből következik, hogy a fogamzásgátlás minden formáját általában elutasítják, mint ahogyan a családtervezést is. Mint azt már említettem, nagyon korán létesítenek élettársi kapcsolatot és egyből jön a gyerek, hisz ez lesz a jövedelmük forrása (gyes, családi pótlék). Ez nagy csapda, mert ennyi jövedelemből megélni, gyerekeket felnevelni, taníttatni nem lehet, így az apróságok nem megfelelő, ingerszegény környezetben nőnek fel, aminek súlyos következményei lesznek az egész életükre vonatkozóan. Édesanyám fiatalon lett édesapám élettársa, majd házastársa, édesapám három gyermeket hozott ebbe a kapcsolatba. Édesanyám hét gyermeket szült, egy elhalálozott, így nevelt fel kilenc gyermeket. Ők sem tervezték a gyerekek számát. Ma is előfordul az 5-6 fős, sőt néhány helyen a 8-10 gyerekes család. Akár több generáció és több család is él együtt egy lakásban.
1.3. Ingerszegény környezet:
A gyerekeknek nagyon kevés játékuk, könyvük stb. van, vagy egyáltalán nincs. Nincs értéke az olvasás-, írástudásnak, az nem számít. Ennek következtében nagyon kicsi lesz a szókincsük, nem értik az alapvető szavak jelentését, nem alakul ki a kézügyességük, finommotorikájuk. (Én szerencsés helyzetben voltam, mert édesapám nagyon sok könyvet olvasott, sokat mesélt édesanyám, játékaim voltak és nagyobb testvéreim olvastak és hallottam őket tanulni.)
1.4. Káros szenvedélyek, tobzódó életvitel:
Tizenhat évesen alkoholmérgezést kaptam, alig tudták megmenteni az életemet. Nagyon komolyan űztem a szerencsejátékokat (Lottó, Totó). Semmi sem volt drága, ha volt pénzem – elszórakoztam, benzinre költöttem, nem tudtam beosztani a pénzemet, pedig nagyon sokat kerestem. Ma is nagyon jellemző erre a népcsoportra, amit én is cselekedtem. Különböző prevenciós előadásokkal, költségvetés megtanításával, életre neveléssel lehetne eredményeket elérni ezen a területen is.
1.5. Higiénia:
Sajnos ma nagyon kevés helyen lehet tapasztalni a cigányság körében, hogy rend és tisztaság van. A szemetet eldobálják, lakókörnyezetüket nem tartják rendben. Volt olyan lakás, ahol állatok is ki-be járkáltak a lakásba, vagy éppen bent lakott a ló a családdal együtt. A nem megfelelő higiéniai környezet, szemét miatt elszaporodtak a patkányok és egerek stb. Így nagy veszélynek, fertőzéseknek, járványoknak vannak kitéve.
Mi mindig magyar sorban laktunk, nem a falu szélén vagy telepen. Édesanyám bejárónő volt, magyar családoknál takarított, minden házi munkát elvégzett, így nagyon igényes volt a rendre és a tisztaságra. Sokat költöttünk tisztítószerekre és takarító eszközökre. Mindig tisztán és ápoltan jártunk iskolába vagy dolgozni a munkahelyekre.
Véleményem szerint, többet kellene tervezni a költségvetésben tisztítószerekre, takarító eszközökre, háztartási gépekre, amelyek nagyban elősegítenék a higiéniát a háztartásban. Természetesen ehhez is tanulni kellene, hogy el tudják olvasni a tisztítószerek neveit és tudják értelmezni azok utasításait, hogy mire kell használni őket.
Példaként említem kedves helyi kezdeményezésünket, a szemétgyűjtést. 2007-től szinte minden évben, az Olajfák Gyülekezet, a helyi önkormányzat, az általános iskola és a polgárőrség megtisztította településünket a szeméttől. Az elmúlt 10 évben több mint 60%-kal csökkent a szemét a községünkben, ami nagy eredmény!
Iskolai szocializáció
2.1. Óvodábajárás:
Ma nagyon sokan nem járatják gyermekeiket óvodába, vagy ha járnak is nagyon sokat hiányoznak, így nem igazán tud végbe menni az óvodai szocializáció. Én nem jártam óvodába, mert nem tetszett az óvó néni és a fegyelmezés. Sikerült a manipulációm: a kis fiú, becses fiú nem sírhatott. Ordítottam, toporzékoltam, vagyis hisztiztem, szüleim pedig megsajnáltak és így nem történt meg nálam az óvodai szocializáció, amely természetesen kihatott az iskolába való beilleszkedésemre is. De valamilyen szinten mégis szerencsém volt, mivel édesanyám és édesapám gazdaságban dolgoztak és nem volt kire hagyniuk, ezért 4-5 évesen megkérték a tanító nénit, hogy a nagyobbakkal hadd legyek ott az iskolában.
2.2. Nyelvi nehézségek:
Mivel a gyermekek és felnőttek egyaránt keveset írnak és olvasnak nagyon kevés és szegényes a szókincsük. Nem tudják az egyszerű szavak jelentését, csak amit otthon megtanultak, nem tudnak artikulálva, tisztán érthetően beszélni, mert otthon nem javítják a hibásan, helytelenül használt szavakat, hanem jót nevetnek rajta, vagy a szülők is direkt így beszélgetnek kicsi csemetéikkel. Ennek következtében nagyon sok a beszédhibás gyermek és nagyon kevés a logopédiai szakember.
2.3. A szülők iskolázatlansága:
A cigány lakosság aluliskolázott, nagyon sok cigány funkcionális vagy teljes analfabéta, elég soknak nincs meg a 8 osztályos végzettsége. Ennek következtében alig, vagy egyáltalán nem tudják motiválni gyerekeiket a tanulásra. (Édesanyám analfabéta, mégis jól tanultam, édesapám soha nem ült le mellém tanulni, mert sokat dolgozott, aztán mindig részeg volt és agresszív.)
Véleményem szerint nem a „H”-k száma dönti el, hogy valaki milyen tanuló, hanem a célok kitűzése, és az, hogy valaki akarja is azokat elérni. Ha annak idején lett volna ilyen elnevezés, én is HHH tanuló lettem volna, mégis három diplomát szereztem.
2.4. Esti felnőttképzés a cigányság részére az általános iskolai nyolc osztály megszerzésére:
Amit kimondottan tanítani kellene:
- Írás
- Olvasás
- Számolás
- Tanulási zavarok fejlesztése:
Fejleszteni kellene a részképesség-zavarokat, a komplex tanulási zavarokat, valamint a viselkedés, énkép, önértékelés, életre való nevelés területén mutatkozó zavarokat.
Ezek jelentenék az általános iskolai nyolcosztályos bizonyítvány megszerzését. Mindezek után lehetnének a tanfolyamok és szakirányú képzések a felnőttek számára. Nem igazán szerencsés azon cigányembereket beültetni képzésekre a közmunka-program keretében, akiknek nincs meg a nyolcosztályos végzettségük, vagy ha megvan ugyan, de nem tudnak írni, olvasni. Az előbb felsoroltakat kellene nekik megtanítani és különböző területeket fejleszteni, hogy ők is képesek legyenek a gyermekeik segítségére lenni a tanulásban.
2.5. A pedagógusok felkészületlensége cigány kultúrából:
Elsősorban cigány kultúrából kellene tovább képezni az óvónőket, tanárokat, hogy minél jobban megismerjék a cigányság életét, s így sokkal jobban tudnának segíteni a gyermekeknek az óvodában és az iskolában egyaránt (pl. mint a Kedves Ház pedagógiája).
2.6. Az iskola és a család kapcsolata:
A cigánygyerekek az iskolába magukkal viszik környezetük és családjuk életvitelét, a gátlásokat, az agressziót és a többségi normától eltérő viselkedésmódokat. Ezért van kiemelten szükség jó kapcsolatra a szülők és pedagógusok között, hogy végbe tudjon menni az igazi iskolai szocializáció.
3.Gyülekezeti szocializáció
3.1. Gondolkodásmód:
A szülő-pedagógus kapcsolatban, ha a gyermeket sérelem éri, veszekedés, esetleg a tanár bántalmazása a következmény. A cigány szülők nem tudják elviselni, ha a gyereket valamilyen vélt vagy valós sérelem éri. Ilyenkor rohannak be az iskolába, hogy elégtételt vegyenek a pedagógusokon. Én is ilyen voltam, de miután megtértem a bűneimből a Názáreti Jézus Krisztushoz fordultam a gondolkodás-módomban, jobb irányt vettem. Ma már az ellenkezőjét teszem segítem a pedagógusok munkáját, sőt magam is tanár lettem.
3.3. Jellem:
Általában a cigányság jellemét agresszivitás, káromkodás, büszkeség jellemzi, magam sem voltam kivétel. De helyette a krisztusi jellemnek kell kiábrázolódnia bennünk, hogy a szocializáció végbe tudjon menni.
3.4. Életmód:
Fizetés, családipótlék és GYES felvételekor semmi sem drága, ilyenkor megy az alkoholizálás, utána a szóharcok, veszekedések és verekedések, nagyon nem jó példával élnek a gyerekeik előtt. Tobzódnak, bármit megvesznek nem számít mennyibe kerül, miközben a gyerekeknek hiányos a felszerelésük, az öltözetük az iskolában. Nagyon szeretik a szerencsejátékokat főleg a kártyázást. A pénz elfogyása után megy a hitelezés (kamatos), bankoktól a hitelek felvétele. Helyette meg kellene tanulni a költségvetés készítését, a káros szenvedélyek teljes kiiktatását a családi költségvetésből. A teljes szabadulás lehetősége Krisztusban van.
- Értékrend
A cigányok nagyon szeretnek jól élni, a hasuknak élnek. Otthon és a szórakozóhelyeken (kocsmákban) szórakoznak. Nem számít mennyibe kerül egy márkás öltözet, akkor is megveszik maguknak. Életük a káros szenvedélyek, a cola, csavargás stb. Más értékrendet a Krisztusban tudunk elérni. Krisztusban a tized, adakozás, számlák kifizetése, a fűtés megoldása, tanulás, gyülekezetbe járás, családdal való foglalkozás, Isten beszéde lesz az értékrend.
- Azonnali szükséges lépések a cigányság felemelkedése, beilleszkedése, szocializációja érdekében
Többségi társadalom érzékenyítése:
- egymás kölcsönös tisztelete,
- előítélet-mentesség,
- a cigányság kultúrájának, hagyományainak, babonáinak megismertetése a társadalom többségi tagjaival,
- inkluzív társadalom.
Cigányság érzékenyítése, ösztönzése, felvilágosítása:
- egymás kölcsönös tisztelete,
- gyermeknevelés az iskolai és a társadalmi norma szerint,
- tudatos családtervezés,
- a káros szenvedélyek csökkentése, akár megszüntetése,
- pénzkezelés, költségvetéskészítés , költségvetés-készítés,
- törekvés a többségi társadalom normáinak az elfogadására, cselekvésére.
Az iskolai teljesítmény-eredményesség növelése:
- pedagógus-továbbképzés cigány hagyományokból, életvitelből, kultúrából,
- egyre több cigány pedagógus (gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, óvodapedagógus) legyen és térjen vissza példaként abba a környezetbe, ahonnan származik,
- szülők, pedagógusok, gyerekek jó és helyes kapcsolata,
- intézményen belül a kisegítő osztályok visszaállítása, ahol van, ott a megtartása (a lokális és a szociális integráció keveredése),
- nem kellene mindenáron a teljes integrációt erőltetni (beolvasztás, becsatolás, összevonás),
- csak a 8 iskolai osztály kötelezővé tétele, nem pedig 16 év tankötelezettség,
- továbbtanulni csak az menjen, aki szeretne tanulni és jó célokat elérni az életében, ezen cigánygyerekeket pedig maximálisan támogatni (ösztöndíj, tandíjmentes felsőoktatás, pályázatok),
- a funkcionális, vagy a teljes analfabetizmus megszüntetése.
Végső megoldás a dilemmákra keresztény szemszögből
6.1. Megtérés:
„És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangvéliomban.” (Márk 1,15)
6.2. Hit:
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.” (Zsid 11,6)
6.3. Újjászületések:
„Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” János 3,5
6.4. Alaptanítások:
„Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hós 4,6a)
Tanulni akarni kell! De ez sem megy az embernek önszántából, erőfeszítéseiből, mert azt mondja Isten igéje a Fil 2,13-ban, hogy „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”
Önmagában a tanulás, az ismeret, tudás nem elég a 1Kor 8,1b szavai, miszerint „Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.”
Beépülés a gyülekezetbe, szent élet és a szolgálat megtalálása a fő cél!
„Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! − azt mondja a Seregeknek Ura.” (Zak 4,6)
Derek Prince: „Győztesek vagyunk” című könyvében ezt írja:
„Erő és hatalom nem tudja megtenni azt, amit pedig el kell végezni − azaz nem képes az emberek szívét radikális módon megváltoztatni. Ezt semmilyen kényszer vagy nyomás nem tudja elérni. Se törvény, se kormányok nem tudják megtenni. Csak egyvalaki tudja véghezvinni: a Szent Szellem… Őt semmi sem tudja helyettesíteni: sem az oktatás, sem a tehetség − a pénz pedig végképp nem. Senki és semmi nem tud neked segíteni ebben, csak Isten Szelleme, a Szent Szellem.”
Jómagam is hálás vagyok először is Megváltómnak, az Úr Jézusnak, aki ezt kimunkálta bennem, feleségemnek, aki bátorított, szerető családomnak, gyülekezetemnek, és azoknak a barátaimnak, akik mindig mellettem álltak az évek alatt. Istené a dicsőség!
Varga Barnabás, gyógypedagógus
