Istennek legyen hála, hogy 2020. szeptemter 19-én az ország több pontjáról útra keltek a Testvérek, cigányok és nem cigányok, Budapesttől Bagamérig, Galgagutától Nagyvarsányig, Szentendrétől Hajdúhadházig, hogy tanúi legyenek a már hosszú ideje készülődő három fehér ruhás bizonyságtevő bemerítésének Gergelyiugornyán.
Nagy öröm volt, mindnyájunk szívében, mert amióta baptista misszió működött a településen, még nem volt az imaházban bemerítés. A korábbi magyar gyülekezetből csupán hárman maradtak, de ők sem tudtak összegyűlni hosszú ideje, koruknál és egészségi állapotuknál fogva. Őket lelkipásztoruk, Szólláth Imre testvér látogatja otthonukban. 
A cigánymisszió fellendült, de nem volt egy állandó hely az istentiszteletek megtartására. A roma körzeti lelkipásztor kérésére a magyar testvérek július 12-én szeretettel átadták az imaházat a cigánymisszió használatára. Ezt a Tiszántúli Baptista Egyházkerület vezetősége is örömmel támogatta. Dicsőség Istennek, hogy elkezdődhettek az istentiszteleti alkalmak, de Urunk megkoronázta ezt azzal is, hogy már néhány hónappal később az első bemerítést is megtarthattuk ott.
A bemerítésre mobilmedencét állítottunk fel az imaház udvarán, hogy ne csak a népes jelenlevők, de a szomszédság, és akik az utcán arra járnak is tanúi lehessenek a biblikus keresztségnek. A cigány testvérek a bemerítő medencét virágokkal körbedíszítették az alkalomhoz illően. 
Az igét Dr. Kovács Géza Lelkipásztor, az MBE Cigánymisszió vezetője hirdette, akit felesége Ildikó is elkísért, és ő is örömkönnyek között bátorította az új testvéreinket. A bemerítés szolgálatát Kovács Lajos Zsigmond, a roma körzet lelkipásztora végezte. Az ünnepségen igei gondolatokat osztottak meg Szólláth Imre, Herceg Sándor, id. Horváth Ferenc lelkipásztorok, Lovas Vince presbiter, aki a helyi gyülekezetért felel. Ő, unokatestvéreivel, a szép régebbi énekekkel is emelte az ünnep légkörét.
A bemerítés lényegéről Kumich Mihály presbiter szolgált, és a vele érkezett galgagutai csoport is bekapcsolódott a szolgálatba. Továbbá Szilágyi Endre, Jóni Tibor presbiterek és a hajdúhadházi dicsőítő csoport, akikhez csatlakozott Mezőladányból ifj. Horváth Ferenc, akinek a szíve telve volt örömmel, hiszen a felesége is a fehér ruhások között volt. Még sokan mások is hozzájárultak egy-egy imával, énekléssel, szavalattal.
Ezen a jeles napon különösen átéltük mindnyájan, amit a 133. Zsoltár írója is megtapasztalt:
„Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!”
A frissen bemerítkezettek felett a jelenlevő avatott testvérek azért imádkoztak, hogy a Szentlélek töltse be szívüket, és, hogy az ÚR vezesse és tartsa meg őket. Bemerítési emléklappal és Bibliával ajándékozta meg a Misszió testvéreinket, amelyet Jóni Tibor és id. Horváth Ferenc testvérek adtak át részükre. 
Ezután sokan köszöntötték őket egy-egy igeverssel, jókívánsággal, elhalmozva őket virágcsokrokkal, közöttük könnyes szemekkel Oláh Andrásné, Niki, aki hosszú ideig imádkozott a férje megtéréséért és bemerítéséért.
Az ünnepséget a gyülekezet finom és bőséges ebéddel fejezte be, amit a bagaméri Kanalas házaspár készített el Jóni Marika és mások segítségével. Ez is elmélyítette a testvérek közötti kapcsolatot, így egymást is jobban megismerhettük. Ebéd közben sem maradt félbe az éneklés, erről a zenész és énekes testvérek gondoskodtak, akik tovább gerjesztették Isten dicsőítését a szívünkben.
Urunk valóban megérdemli minden imádatunkat, hiszen ezen a napon is az Ő halála gyümölcseinek örvendezhettünk, és lehettünk együtt jelenlétében! 
A hallgatóság közül többeket is megérintett az ÚR Lelke és jelezték, hogy ők is szeretnék megtapasztalni testvéreink örömét!
Áldott legyen Isten, hogy Ő a koronavírus idején is munkálkodik!
A bemerítettek bizonyságtételei:
Demeter István
Nyírgyulajban, vallásos családban nőttem fel, szüleim megkereszteltek. A negyedik osztályba jártam, amikor szüleimmel Máriapócsra költöztünk. Úgy nőttem fel, hogy a különböző vallási eseményeken, a búcsúkon is rendszeresen részt vettem. Házasságkötésem után a munkahelyeim miatt több helyen is laktunk, majd Budapestre költöztünk, ahol több, mint tíz évig éltünk. 1983-ban a sok teher és stressz miatt szívinfarktusom volt. Leszázalékoltak, nem tudtam dolgozni, ezért elköltöztünk feleségem szülővárosába, Vásárosnaményba. Néhány éven belül sikerült a szocpolból és saját erőből egy nagyobb családi házat építenünk. 
A roma népem sorsa szívem ügye volt, szerettem volna, ha felemelkednének ők is és beintegrálódnának a társadalomba. Ezt látva, az ott élő cigányság megválasztott, hogy képviseljem őket. Hallottam, hogy a romák között különböző gyülekezetek működnek, amelyeknek az istentiszteleti alkalmait többször is meglátogattam. Érdekelt azoknak működése, de mélyen a szívemben vágytam a lelki közösségre és az Isten megismerésére is. Létrejött – többek között – egy unitárius roma gyülekezet, amelynek presbiterévé választottak. De nem éreztem lelkileg magaménak, és ott a lelki életemben sem jutottam közelebb Istenhez. Valami többre vágytam annál.
2014-ben a roma kisebbségi önkormányzat testületébe bekerült Jóni Tibor baptista presbiter, aki a gergelyugornyai és az ilki gyülekezetek prédikátora volt. A vele való többszöri beszélgetés során rádöbbentem, hogy a lelkemnek erre az Istenre, akiről ő olyan egyszerűen, de nagyon érthetően beszélt, és arra a gyülekezeti közösségre van szüksége. El kezdtem látogatni a helyi baptista gyülekezetet, majd más baptista gyülekezetekbe és konferenciákra is elmentem Tiborral. Aztán közelebbről is megismerkedtem azokkal a szolgáló csoportokkal és lelkipásztorokkal, akik felelősek a körzetért, és rendszeresen szolgálnak a gyülekezetekben. Egyre jobban éreztem, hogy az a közösség, ahol ilyen testvéri szeretet van és ahol ilyen érthetően és világosan beszélnek a Krisztus megváltó művéről, oda szeretnék tartozni. Megtérésem előtt nekem nagyon jól esett, hogy mind a vezetők, mind a gyülekezeti tagok testvérként tekintettek rám, pedig még nem voltam az. Sajnos, hogy több olyan dolog volt még az életemben, ami nem kedves Istennek, de munkálkodtam azon, hogy mindent, ami a világhoz köt, letegyem. Istennek legyen hála, hogy az Ő segítségével lépésről lépésre győzelmet adott, és teljesen szabaddá tett kötelékeimtől. Ez hosszú folyamat volt, de végül az ÚR Jézus kimunkálta a szívemben, és meghoztam a döntést, hogy követem Őt.
Az elmúlt évek során, amikor egy-egy bemerítésen részt vettem, a szívem mélyén én is szerettem volna ott lenni a fehérruhások között. A Bibliából és a tanításból megértettem, hogy ez a biblikus keresztség.
Óriási gyógyulás volt lelkemnek a baptista házaspárok találkozója Szerencsen, 2020. augusztus 3-6-ig. Csodálatos négy napot tölthettem ott együtt feleségemmel. Olyan baptista vezető és szolgáló testvérekkel voltunk, akik igazi testvéri szeretettel vettek körül bennünket, akik példaértékűek lettek számomra.
Az ott résztvevő házaspárokkal töltött idő olyan volt, mint a mennyország előíze. Bárcsak mindig együtt maradhattunk volna annak a szeretetnek a légkörében! Az a szeretet és az egység nagyon megragadott. Feleségem, ebben a légkörben átélte a fizikai gyógyulást, pedig előtte néhány nappal komoly műtéten esett át. Átélve Isten közelségét, megnyitottam a szívemet az Úr Jézus előtt, hogy ne csak megváltóm, de életem Ura is legyen és eldöntöttem, hogy követem Őt a bemerítésben is.
Istennek legyen hála, hogy ez szeptember 19-én megtörtént. Ez nagy örömöt okozott nekem, de a jelenlevő gyermekeimnek is, akiknek a szemeiből örömkönnyek folytak a bemerítésem alkalmával. Szeretnék nemcsak az Úr Jézus Krisztushoz, de a Baptista Gyülekezethez is tartozni.
Azóta teljesen megváltozott az életem és a családomhoz való viszonyom is. Elsősorban ezt ők látják és elmondják nekem, de én is tapasztalom. Türelmes vagyok, a családomat még jobban szeretem és szeretném, ha ők is elfogadnák az Úr Jézust személyes megváltójuknak. Ezért én igyekszem mindent meg is tenni. Hiszem, hogy a Szent Lélek elvégzi bennük és fognak követni engem az Úr útján. Akik megbántanak, azoknak meg tudok bocsátani és tudom őket szeretni. A családi viták megszűntek és át tudjuk együtt beszélni a dolgainkat. Hálaadással tudok bizonyságot tenni arról, hogy a bemerítésem óta Isten békessége, az Ő öröme és áldása van életem különböző területein, amelyet napról napra tapasztalok.
Oláh András
Úgy nőttem fel, hogy a családunk világi, kicsapongó életet élt. A szórakozás, ivás, mulatozás jellemezte a mindennapjainkat. Ebben felnőve én is ezt az életmódot folytattam. Egész fiatalon, 16 évesen ismertem meg a jelenlegi feleségemet, Nikit, akinek másfél évig udvaroltam. Mivel az édesapja nem akarta, hogy összeházasodjunk, ezért elszöktettem őt. Egy évig együtt laktunk, azután házasságra léptünk. Mivel az életmódom ugyanaz maradt, mint a kapcsolatunk előtt, a családi életünk nem volt felhőtlen. Nemegyszer válságos helyzetbe kerültünk, olyankor sokat veszekedtünk, marakodtunk, ami időnként verekedésbe is torkollott. Volt, amikor külön is költöztünk. A családi helyzetünk miatt egyre mélyebbre süllyedtem. Mivel fiatal korom óta erős dohányos voltam, alkoholizáltam, gépeztem, amikor nem volt pénzem, akkor kamatos pénzt vettem fel, de ez sem volt megoldás. Hogy könnyen pénzhez jussak, sajnos sok embert kihasználtam, átvertem. Tudtam, hogy, ahogy élek az nem jó, sem nekem, sem a családomnak. Gyakran rám terhelődött lelki teherként ez az életmód, és próbáltam tőle többször is megszabadulni, de újra és újra vissza estem. Mint roma emberben volt bennem istenfélelem, de nem ismertem Őt, és nem tudtam, hogy Ő meg tud engem szabadítani és a családi életemet helyre tudja hozni. Mikor bajba kerültem sóhajtoztam és kértem, hogy segítsen rajtam. Sokszor megtapasztaltam, hogy kisegített a bajból. 
2011-ben feleségem el kezdett járni a Gergelyiugornyai Baptista Gyülekezetbe, amihez ragaszkodott is, mert nagyon jól érezte magát és lelki fejlődés indult el az életében. Eközben kapcsolatba kerültem két Jehova tanújával.
Mivel a rokonaim közül sokan az ő közősségükhöz tartoznak, meghívtam őket, akik rendszeresen jártak is hozzánk. Az, amit ők tanítottak, és amit a feleségem vallott nagyon összezavart és semmilyen változást sem hozott az életembe. Ezért kb. 1 év után megszakadt ez a kapcsolat a Jehova tanúival.
Feleségem 2019-ben bemerítkezett. Látva az ő ragaszkodását az ÚR Jézushoz és a változást az életében, én is el kezdtem járni a baptista gyülekezetbe. De sajnos, még mindig kettős életet éltem. A gyülekezetbe járás mellett az életembe még belefért a kocsmázás, a cigizés és más káros szenvedélyek is. Amikor a feleségem, a lelkipásztorunk és a vele szolgáló testvérek a szívemre beszéltek, többször elhatároztam, hogy megváltozom. Beláttam, hogy azt a sok pénzt, amit a szenvedélyeimre költök, inkább a családom javára kellene fordítanom. Minél jobban meg akartam változni, annál inkább nem sikerült, mert csak a saját erőmből próbálkoztam. Istennek is csak ígérgettem és fogadkoztam, hogy megváltozom, de még mindig nem vettem elég komolyan azokat.
- július 11-én erős bordatáji fájdalomra ébredtem. Még aznap délután a mentő beszállított a mátészalkai kórházba. Megállapították, hogy tüdőembóliám van. Tudatában voltam, hogy ez a bűnös életmódom következménye, azért kerültem ilyen helyzetbe, mert eddig csak játszadoztam Istennel, és sok rossz dolgot tettem.
A kórházban élet és halál között rájöttem, hogy Isten szorított sarokba, és végre őszintén eldöntöttem, hogy az Ő segítségével meg fogok változni. A betegágyon bűnbánatot tartottam, és elnyertem bűneim bocsánatát. Folyamatosan imádkoztam, hogy Isten segítsen rajtam.
Kértem, hogy adjon még egy lehetőséget, hogy túléljem ezt a betegséget, és újra a családommal lehessek. A kezelés során egyre jobban erősödött a hitem, tudtam, hogy Jézus velem van.
Már ott mindenkinek bizonyságot tettem Isten szeretetéről és Jézus Krisztus szabadításáról. Isten adott lehetőségeket, érző szívet és erőt is hogy segítsek a betegtársaimnak, akikkel egy kórteremben voltam. Az volt minden vágyam, hogy ha az ÚR meggyógyít, ahol csak lehet, bizonyságot tegyek és hogy minél hamarabb bemerítkezzem. Csodálatos, ahogy Jézus megszabadított az alkohol, a cigi és a többi szenvedélyeim rabságától. Az ÚR meghallgatta könyörgésemet és rövid időn belül haza is engedtek, mivel gyógyulásnak indult az állapotom. Elmondhatom Ézsaiás szavaival, hogy „Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!” (Ézsaiás 38:17).
- augusztus elején, mint aki szellemileg és fizikailag is újjászületett, feleségemmel együtt részt vettünk a Magyarországi Baptista Egyház által szervezett Roma házaspárok hetén, Szerencsen. Az Úristen lelkileg nagyon megerősített, és eldöntöttem, hogy a körzetünk első bemerítési alkalmán megkeresztelkedek.
Csodálatos közösséget éltünk meg ezekben a napokban a résztvevő testvérekkel és szolgálattevőkkel. Mintha már nem is e földi világban lettünk volna! Könnyes szemmel vettünk búcsút egymástól, és azt kívántuk, hogy bárcsak mindig ennek a szeretetnek a kötelékében élhetnénk!
- szeptember 19-én beteljesült a szívem vágya, amikor bemerítkeztem. Törekszem arra, hogy Istennek tetsző életem legyen. Dicsőség legyen Istennek, hogy kaptam Tőle még egy esélyt az életre, hogy feleségemmel együtt felneveljük a gyermekeinket.
Hála az ÚR Jézus Krisztusnak a benne nyert Új életért is, hogy most már feleségemmel, Nikivel együtt szolgálhatjuk Őt.
Szeretnék olyan példás életet élni, hogy a feleségem meglássa bennem Krisztus szeretetét.
Szívem vágya az, hogy gyermekeink is megtapasztalják azt a változást, amit Isten végez bennem, és ők is kövessék az ÚR Jézust velünk együtt! 
Horváthné Rostás Ilona
Nagyon nehéz gyermekkorom volt, szüleimmel mélyszegénységben éltünk Hosszúpályiban, sokszor a családnak nem volt mit ennie. Emiatt hét éves voltam, amikor a gyámhivatal 3 testvéremmel együtt elhelyezett a komádi nevelőotthonban. Vasárnaponként csoportosan elvittek bennünket az otthonból a helyi református istentiszteletre. Ezek az istentiszteletek annyira nem érdekeltek. A lelki traumák miatt, amiken átmentem, inkább a szórakozást, a könnyelmű fiatalkori életmódot választottam. 
Az általános iskola befejezése után a középiskolát Debrecenben kezdtem el. Ott az egyik barátnőm sokat beszélt nekem Istenről és meghívott, hogy egy hétvégén menjek el hozzájuk, Bagamérba, az ottani gyülekezetbe. Elfogadtam a meghívást. Kicsit szokatlan látvány volt, ahogyan tudtak ujjongani Istennek, de mégis szívemben éreztem, hogy ez nagyon jó a lelkemnek. Párszor elmentem hozzájuk, de elmaradtam tőlük, mivel fiatalon terhes lettem. Emiatt kimaradtam a középiskolából is. Férjhez mentem és visszaköltöztem Komádiba. Házasságunk viharos volt és csupán hét évig tartott. Nehéz volt az egyedüllét, ezért próbáltam újabb kapcsolatot létesíteni, amit a társam nem vett komolyan, viszont abból ismét született egy gyermekem. Ezután ismerkedtem meg, Horváth Ferenccel, akivel már az első találkozásunknál éreztem és tapasztaltam azt, hogy egy férfi tisztel, szeret és elfogad a múltammal, gyermekeimmel együtt olyannak, amilyen vagyok.
2011 karácsonyán elkezdtük a közös életünket Mezőladányban a szüleinek a házánál, ahol megtapasztaltam azt, hogy végre családra találtam. Nem csak ő, de szülei és családja is őszintén befogadtak. Következő évben Kisvárdára költöztünk. Mivel Feri korábban befogadta az Úr Jézust a szívébe, vágyott a lelki táplálkozásra, ezért el kezdte látogatni az ottani baptista gyülekezetet, ahová én és a gyerekek is mindig vele tartottunk. Az ott elhangzottakat, az igehirdetést nem értettem, sőt azt sem, hogy ő mit szeret a két óra hosszú gyülekezeti alkalmon. Otthonunkban sokat beszélgettünk a lelki dolgokról és az Úr Jézus váltságmunkájáról. 2016-ban a vele való beszélgetés során átéltem Isten szeretetét és kinyitottam a szívemet és befogadtam Jézus Krisztust, mint Megváltómat. Miután ezt megtettem, teljesen más lett minden az életemben. Ezután, már az első istentiszteleti alkalmon, amikor beléptem a gyülekezetbe, mindent másképp láttam, és értettem, amit a lelkipásztor prédikált. A szívem örült, amikor énekeltünk. Még a virágokat is úgy láttam, mintha ők is boldogok lennének. Attól kezdve együtt imádkoztunk élettársammal és Isten elé tártuk hálaadással kéréseinket. Isten meghallgatott bennünket és sok imánkra válaszolt. A sok közül az egyik nagy csoda, amit megtapasztaltunk, hogy Mezőladányban lakást tudtunk vásárolni, amire addig semmilyen lehetőségünk nem volt. Isten ezáltal hitünket és a hozzá való ragaszkodásunkat is erősítette.
2016 októberben beköltöztünk a családi otthonba és ráadásként lelki otthonra is találtunk a helyi Baptista Roma Gyülekezetben.
A gyülekezetben az úrvacsorai alkalmaknak én is szerettem volna részese lenni, ezért egyre jobban foglalkoztatott a bemerítés kérdése. A lelkipásztorral való személyes beszélgetések és a gyülekezetben elhangzott tanításokból világossá vált, hogy élettársammal az akadályokat félre kell tenni és házasságra kell lépnünk, amire vágytunk is.
- április 6-án nagy örömünkre összeházasodtunk és a polgári esküvőnk után az imaházban is volt egy örömünnep, ahol az Úr előtt és a zsúfoltságig megtelt gyülekezet előtt is megerősítettük házassági fogadalmunkat.
Ezután egyre jobban foglalkoztatott a bemerítés kérdése, de féltem is, hogy nem tudok tökéletes hívő életet élni. Istennek legyen hála, hogy a kegyelemről szóló tanítások, férjemmel, bemerített testvérekkel és barátnőimmel való beszélgetések után eldöntöttem, hogy hittel és bizalommal rábízom életemet Jézus Krisztusra és követem Őt a bemerítésben is.
A bemerítésem után valóban azt éreztem (mikor elmerültem a vízben), hogy meghaltam a világ számára, de mikor feljöttem a víz felszínére, feltámadott bennem a Jézus Krisztus és minden félelmem elmúlt. Kimondhatatlan öröm töltötte be a szívemet, hogy bemerítkezhettem és most már férjemmel együtt szolgálhatjuk a mi drága Megváltónkat. Legyen hála neki mindenért!
Hordozzuk Testvéreinket imádságban, hogy megmaradjanak hűségesen Urunk követésében, növekedjenek a Krisztus megismerésében és minél többen megtérjenek az ő életük példája és bizonyságtételük által!
Kovács Lajos Zsigmond
